Nedves semmiségek
Ugyanazon a napon, amikor leváltották Carlos Lage-t és Felipe Pérez Roque-t, és minden újság erről írt meg minden ember erről beszélt, Xiomara-t valami egészen más aggasztotta. Négy hónapja nem szállítottak ugyanis egészségügyi betétet a Pinar del Río megyében található falujába. Lányaival kénytelenek voltak emiatt néhány lepedőt felszabdalni, hogy azok csíkjai mosható betét gyanánt helyettesítsék a hiányzó terméket. Ha a jegyre árusító boltokból eltűnnek a női higiéniai betétek, annak mindig türölközők és ágyneműk látják kárát, pedig azokból sincs sok a kubai otthonokban. A természet nem igazodik a központi elosztás rendszertelenségeihez, s huszonnyolc naponta nedvességgel tesz tanúbizonyságot működéséről.
Xiomara elmesélte –bár ilyesmiről jobb szeret nem beszélni –, hogy gyári kolléganői is szembesültek a problémával. “Nem is akartunk bemenni a munkahelyünkre” mondta, én meg magam elé képzeltem az ovulációs ciklus által kihirdetett “nehéz napok sztrájkját”. Persze Pinar del Río egyetlen üzeme sem állt le ilyen “semmiség” miatt. A párt emberei továbbra is a “hurrikánok okozta károkon való felülemelkedésről” beszéltek, az újságok meg - amelyek sajnos nem használhatók egészségügyi betéként -, a burgonyabetakarítás sikereiről értekeztek. A dráma a fürdőszoba falai között játszódott le, s az általa okozott két újabb ráncot senki sem vette észre a nők homlokán.
Vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy néhány kormánytag cseréjével vagy pár minisztérium összevonásával tesznek igazi lépéseket a változások felé. Én azonban úgy érzem, hogy az átalakulást kirobbanthatják azok a dühös nők is, akiknek az otthon fabrikált menstruációs betéteiket kell havonta kimosni.