GPS
A Kuba és az Egyesült Államok között folyó migrációval kapcsolatos párbeszéd apropójából
Carlitos, miután ötször kísérelt meg átkelni a Floridai-szoroson, végül megérkezett Atlantába. Kétszer az ameriakai partiőrség kapta el, s visszaküldte a Szigetre. Hónapokig őrizgette a tőlük kapott sárga borítékot, s amivel hivatalosan kérvényezhetett beutazási vízumot az USA-ba. De ő a gyorsabb kijutás mellett tette le a voksát, s mielőbb maga mögött akarta tudni a nagymamájával megosztott apró szobát és a kerületi rendőrség zaklatásait. A kubai oldalon is lefülelték, három évvel ezelőtt, augusztus 13-án, amikor a hajójáról letört a propeller, s az útját a cojimar-i börtönben volt kénytelen befejezni. Ekkor pénzbüntetést is kapott, és egy civilruhás ügynök kezdte látogatni, arra próbálva őt rábírni, hogy mielőbb munkába álljon.
Miután számot adott silány tengerészképességeiről, a 32 éves fiatalembernek sikerült Ecuadorba menni, mely ország egyike azon keveseknek, ahová kubaiak vízum nélkül utazhatnak. A dél-amerikai ország volt aztán az ugródeszka, amelyen keresztül amerikai földre léphetett, s ahol most új életet próbál kezdeni. Barátainál hagyta a GPS-t, amely tengeri próbálkazásaiban segítette, meg a soha ki nem töltött vízumigénylő űrlapot. Nem egy meghatározott célért ment, inkább előremenekült, hogy ne váljon belőle frusztrált negyvenes. Még legmerészebb álmaiban sem tudta elképzelni, hogy hazájában saját lakhelye lehetne, valamint olyan jövedelme, amely anélkül tenné lehetővé számára a túlélést, hogy az Államtól kelljen lopnia.
Mint megannyi kubai, Carlitos nem tudott arra várni, hogy a gyerekkora óta ismételgetett ígéretek valóra váljanak. Nem akart a háza előtt ücsörögve megöregedni, frusztrációját alkoholba önteni vagy egyéb droggal elfedni. Többféle menekülési útvonalat is eltervezett, de végül egy nagybátyja fizette ki a Quitoba szóló repülőjegyet, s ő magával vitte az illúziót, hogy családja egyszer majd utána mehet. Még előfordul, hogy azt álmondja, hogy az éjszaka közepén egy sós-olajos szagú hajó megy érte, s bilincseben Kubába viszi. Ilyenkor felriad és körülnéz, hogy megbizonyosodjon afelől, hogy továbbra is abban a kis lakásban van, amit egy barátnőjével együtt bérelnek. ” Aki életében
egyszer csónakon menekülő volt, az mindig az marad” - dünnyögi, majd megigazítja a párnát, és megpróbál a biztos szárazföldről álmodni.